Az ország lelke és az egyház - ezen a címen rendezett happeninget a honi jobboldal e hó elején. Ami, ugye, eleve baromság, mivel az országnak (akárcsak a széklábnak és a vajaskenyérnek) nincsen lelke. Ugyanakkor alattomos baromság is, mert az "ország lelke" (ellentétben a széklábéval és a vajaskenyérével) olyan, hogy a maga nemlétezésében is mérnökért kiált ("a lélek mérnöke" → "social engineer"), s ugye nem kétséges, ki lenne az.
Itt hangzott el az örökös spirituális miniszterelnök (→ "vezénylő tábornok") szájából a következő: "A szabadság igazi tartalmát akkor ismerem meg, ha fölfedezem, hogy mire vagyok, mire lehetek szabad, hogy szabad lehetek a Jó cselekvésére. Ezt a leckét Magyarország csak a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg." Ez már több mint baromság (és több mint alattomos).
Itt hangzott el az örökös spirituális miniszterelnök (→ "vezénylő tábornok") szájából a következő: "A szabadság igazi tartalmát akkor ismerem meg, ha fölfedezem, hogy mire vagyok, mire lehetek szabad, hogy szabad lehetek a Jó cselekvésére. Ezt a leckét Magyarország csak a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg." Ez már több mint baromság (és több mint alattomos).
- A "szabadság=szabadság a jó cselekvésére" bölcseletileg ostobaság, politikailag pedig egy klassz klerikofasiszta (fél)diktatúra jelmondata szokott lenni.
- Ha a jó Magyarországon csak az egyháztól tanulható, akkor ateistaként többedmagammal távoznom kellene (vagy elzavarni ezt a bandát, ha esetleg mégsem ők vannak többségben).
- Az pedig, hogy a jót egyedül birtokló egyházak csupán a (tökéletesen önkényesen meghatározott) történelmi egyházak lehetnek, csak tovább súlyosbítja a bornírtságot.
